(1949-2020)
Pabolkovné Marika 2020. március 17-én reggel feladta a küzdelmet. Legyőzte a betegség, pedig mindvégig bizakodtunk, hogy aprócska, törékeny alkata ellenére ő lesz az erősebb. Feleség, édesanya, nagymama, kórustag távozott.
Hiányát már régóta érezzük, a 2018. évi karácsonyi koncertünk után már nem volt aktívan velünk, hosszú hónapok elteltével is csak telefonon, pár perc erejéig. Amikor kicsit jobban volt, egyszer-egyszer próbán, vagy a koncertünkön, a színpadon állva, a függöny mögött. De jött, érdeklődött, tudni akarta, hol tartunk, mit tanulunk. Mi pedig nagyon vártuk, hogy visszatér a szoprán soraiba, ahová nem csak a zene szeretete hozta, töltődni, kikapcsolódni jött. És ritkán üres kézzel, adakozókedve kiapadhatatlan volt.
Szoprán hangjával a kórust, kedves, derűs lényével a közösséget segítette, erősítette. Veszteségünk hatalmas.
A Mátrai Visszhangok Vegyeskar mély fájdalommal búcsúzik:
„Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,
csak egy sugarat hagytál itt, az emlékeket.
Bennünk él egy arc és végtelen szeretet,
amit tőlünk, soha de soha senki el nem vehet.”
Nyugodj békében, drága Marika!
Kedves Támogatónk! Kérjük, támogassa egyesületünk, ezáltal a Mátrai Visszhangok Vegyeskar működését személyi jövedeladója 1%-ának felajánlásával!
A Mátrai Visszhangok Zenei Közhasznú Egyesület adószáma: 18588165-1-10
Köszönjük!
A Mátrai Visszhangok Vegyeskar adventi koncertjeire az alábbi időpontokban és helyszíneken kerül sor:
2019. december 15. (vasárnap)
14 óra Sirok, Mátra Művelődési Ház (Sirok, Liget út 16.)
17 óra Recsk, Művelődési Ház (Recsk, Várbükki u. 10.)
Mindenkit szeretettel várunk!
Áldott, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk!
… alkalommal rendeztük meg 2019. szeptember 28-án a „Fúj, süvölt a Mátra szele” Nemzetközi Kórustalálkozót, ezúttal a II. Rákóczi Ferenc emlékév jegyében. Ennek lényegét egy kórustalálkozó alkalmával is csak úgy ragadhatjuk meg, ha a töröksíp-tárogató megszólal. Először a római katolikus templomban tartott ökumenikus istentisztelet során kerül rá sor, a rendezvény fővédnöke, Szabó Sándor tolmácsolásában. A kórusok ezúttal is egy-egy egyházi művet szólaltattak meg.
A délutáni koncert zenés része a Művelődési Házban szintén a tárogató hangjaival vette kezdetét, Dsupin Pál népzenész, tárogatós előadásával, majd Szabó Sándor fővédnök történeti előadása következett, melyet tárogató muzsikával illusztrált. Kórusvendégeink az idén: Pannónia Férfikar, Csóka (Szerbia), Csermely Kórus-Vox Columbellae, Szepsi-Kassa (Szlovákia), Erkel Ferenc Vegyeskar, Szécsény, a Romhányi Dalárda és mi, a Mátrai Visszhangok Vegyeskar. Többen Rákóczi-dalcsokrot is hoztak. A műsorok elhangzását követően, mivel Bárdos-emlékév is van, közös műként a Dana-danát adtuk elő, fővédnöki nyomásra kétszer is, a másodikba őt is bevonva.
Most is közös vacsorával és zenés-táncos bulival zártuk a napot. Az idei is jól sikerült. Ezt nem mi mondjuk, hanem a vendégkórusok és vendégeink visszajelzéseiből és köszönetnyilvánításaiból vontuk le.
Úti élmények Kolozsvárról és környékéről
2019. november 8-án hajnalban ismét felkerekedtünk, hogy tavalyi meghívásunk viszonzásául ellátogassunk a Guttman Mihály Pedagóguskórus otthonába, Kolozsvárra. A közös koncert miatt mentünk, de fontos volt az is, hogy az idén egy kicsivel többet lássunk a városból és környékéből, mint két éve, és ebben is jelentős szerepet vállaltak házigazdáink. No de sorjában.
8-án hajnali 4-kor indultunk Recskről, és igen jó időt „futottunk”. Bedő Ágnes karnagy asszony már várt minket, és a Báthory István Elméleti Líceumban elköltött uzsonnánkat követően indulhattunk városnézésre. Jártunk a városfal maradványánál, Mátyás király szobránál, a Szent Mihály templomot a restaurálási munkák miatt csak kívülről csodálhattuk, de eljutottunk Mátyás szülőházához és átellenben Bocskai István szülőházához. Benéztünk a ferences templom kolostorába, a Bánffy-palota udvarára, amely épület a kolozsvári Szépművészeti Múzeumnak ad otthont és megálltunk még számos, ezért vagy azért érdekes építészeti emlék előtt. Ránk sötétedett, ideje volt elfoglalni szállásunkat.
Másnap feszes program várt ránk, korai reggelit követően elhagytuk a várost egy kis mezőségi kalandozásra, a ködös időben Válaszút felé vettük az irányt. Itt a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt tekintettük meg, illetve annak egy kb. 3000 darabos részletét, mert –mint megtudtuk- a teljes gyűjtemény 10000 darabot számlál. Minden használati tárgy, minden népviselet szemet gyönyörködtető látvány, aprólékos, részletgazdag munka, pedig a részletekben igazán elmerülni nem is volt időnk. Bátran ajánljuk mindenkinek, akinek arrafelé visz az útja. Hallhattunk a Kallós Alapítvány oktatási tevékenységről, a szórványkollégium létrehozásáról, működéséről és jelentőségéről.
Tovább menve Bonchidára jutottunk, ahol először is a Bánffy-kastélyt néztük meg, illetve ami abból megmaradt, vagy már helyreállították, néhány mitológiai tárgyú szobor maradványát, alig valamit. Érdekes, de lehangoló látvány, bár kétségtelenül értékelendő, hogy legalább már újra cserepek fedik a kastélyt. Az évtizedeken keresztül ázó falak megszenvedték a mostoha állapotokat. Egy-két fotó emlékeztet az egykor szebb napokat látott, fényűző kastélyra. Átsétáltunk a 13. században épült református templomba, amelyen a többszöri átalakítás ellenére máig fennmaradtak a román kori templom részletei.
Innen Székre mentünk, először Michel van Langeveld Csipkeszegi táncházába, amely tájház is egyben és ahol több száz pár eltáncolt csizma lóg a gerendákról. Egy helyi testvérpár bemutatta a széki népviseletet, annak színeit, anyagait, jellegzetességeit. Egészen magával ragadó a székivé lett holland úriember, Michel „esti meséje”, elképesztő a lelkesedése a néptáncért, népzenéért, odaadó munkája a magyar népi kultúra megőrzéséért.
Szemközt, az újjáépített Forrószegi táncház csűrjében hasonló csizmaerdő fogadja a látogatót, azonban a házban Korniss Péter fotóművész csodálatosan elkapott-megragadott táncházi pillanatai köszönnek vissza a falakról. Kalauzunk szerint egykor nem volt átjárás a táncházak között, ezek szerint már akkor sem volt minden habos torta. Még egy finom ebéd erejéig időztünk a településen, majd visszatérvén Kolozsvárra, pár perces pihenőt követően indultunk a Farkas utcai református templomba, a Guttman Kórussal közös koncertünkre. Szép számú közönség hallgatta a két kórus műsorát, mely most is szép élmény volt. Gazdagon terített asztalok vártak minket vacsorára, és jó kis beszélgetés a dalos társakkal.
Utolsó napunkat ismét korai reggelivel kezdtük, hogy módunk legyen egy kicsit elidőzni a Házsongárdi temetőben, aminek így is csak egy kis részletét láthattuk, de az csupa-csupa érdekesség volt, egy meglepetéssel koronázva: Dsida Jenő kriptájánál a költő két versét a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, Marosán Csaba tolmácsolásában hallhattuk.
Házigazdáink valamennyi kirándulásunkra idegenvezetőt biztosítottak, kik mindahányan kiváló művelői szakmájuknak, és élvezetessé tették barangolásunkat. Ezúton is köszönjük Bedő Ágnesnek és kórusának, hogy kolozsvári tartózkodásunk idején vendégül láttak minket, tartalmas programokat szerveztek számunkra, valamint lelkesen és nagy-nagy türelemmel kísértek minket utunkon.
Élményekkel telve, vasárnap este 9-kor „landoltunk” Recsken.